Első találkozás a várossal és a képzésszervezőkkel

A kurzusok hétfői napokon kezdődtek, és péntekig tartottak. A spanyol PMS ERASMUS+ (PMSE+) képzésszervező összes, másnap kezdődő tanfolyamának 139 résztvevőjét vasárnap délután egy rövid tájékoztatásra várták a város egyik központi hotelében. Elsorolták mindazt, amit a honlapjukról már tudtunk, és felhívást tettek közzé, hogy csatlakozzunk trénernek a programjaikhoz, ha kompetensnek érezzük magunkat az adott témákban, illetve megfelelő a nyelvtudásunk (nem szükséges szerintük túl magas szint...). Utána előadást hallhattunk a városról, az izlandi kultúráról, földrajzról, növény- és állatvilágról, szokásokról.

Megtudtuk, hány férfi (183 ezer), hány nő (176 ezer), hány egyéb nemű (kereken 100 db), hány bevándorló (59 ezer) és hány manó él az országban (44 ezer ) :-)

Néhány érdekesség:

- az első állam Izland, amely az abortuszt legalizálta,

- első homoszexuális kormányfőjük nekik volt,

- első női miniszterelnökük nekik volt,

- első "csupa nő" politikai pártjuk is nekik volt,

- az első állam, ahol a 2008-as világválság után bankvezetőket börtönbe zártak,

- első olyan ország, amely kevesebb, mint 1 millió lakosságszámmal olimpiai csapatérmet szerzett (férfi kézilabdában),

- az első állam, aki becsődöltette a McDonald's céget (nincs náluk a Meki most sem, nem is baj),

- először ismerték el a szuverenitását több országnak, pl. Palesztinának, Litvániának (a teremben lévő litvánok itt elismerően tapsoltak), Észtországnak, Örményországnak, Koszovónak és a többi volt jugoszláv utódállamnak,

- átlaghőmérséklet nyáron: 12 fok, télen: 0 fok,

- a nappalok hossza június végén: 23 óra, karácsony környéken viszont 4,5 óra (erről az a nem túl szép vicc jutott az eszembe, hogy: az élet igazságos: akinek az egyik lába hosszabb, annak a másik lába pont annyival rövidebb – ezt egy csípőprotézis műtét előtt álló kedves rokonom morbid vicce volt saját magáról és a lábai hosszáról - azóta már helyreállt a dolog szerencsére, míg az izlandi nappalok maradnak így, ahogy vannak )

Az előadás után városnézésre mentünk az iskola egyik spanyol trénerével, Mariával, aki nagyon jól beszél angolul. Sokat mesélt a városról a séta során, pl. tippeket adott, hol tudunk olcsón helyi ételeket kóstolni (kihagytam ezt a lehetőséget, de volt olyan magyar társam, aki még a birkafejet is kipróbálta). Maria a Hallgrimskirkja templom előtt álló izlandi viking kalandor és felfedező, Leif Eriksson szobránál nevetve nyelt egyet, és spanyolként elmondta, hogy igen, az izlandiak úgy tudják, hogy ő lépett először amerikai földre, méghozzá kb. 450 évvel Kolombusz Kristóf előtt, de csak higgyék nyugodtan :-) Hiszik is, és én is. Nemcsak izlandi történész kutatók szerint tényleg Leif Eriksson és néhány fős legénysége voltak az elsők... Éreztem itt némi párhozamot a honfoglaló magyarok és a vikingek lelki világa, késztetései, bátorsága között… Erre az Amerikába a kis lélekvesztőjükön eljutott bátor viking csapatra emlékeztet a reykjavíki kikötőben álló modern acélszobor, amely a város jelképe lett. Elsőként egy óriási hal- vagy bálnacsontvázat láttam bele, közelebb érve vehető csak ki, hogy egy kis hajó vázát mintázza inkább az alkotás.

Jöjjön, a következő hét, amiért jöttünk!