Túra Reykjavík fölé, szabadon

Lépésszám: 28792, Kilométer: 19,58 (estig)

Korábban kezdtünk, mert ezen a napon kültéri programot terveztek nekünk: a természet és lélek kapcsolódását megtapasztalni a városhoz legközelebb lévő erdős-hegyes területre indultunk. Ide a helyi- (vagy helytelen?) járatú busszal jutottunk el közel egy óra alatt. Ahol kiszálltunk, már látszott a hegy, vagy hegyek, nem gondoltam, hogy az összeset megmásszuk, azt hittem, csak könnyű erdei séta lesz… igen, ez is volt :-) . Mellesleg már ekkor csodaszép látvány tárult elénk: nem más, mint Reykjavík és a tenger, a tenger és Reykjavík. Utána a nap folyamán ugyanezt megnéztük még feljebbről… és még feljebbről… és még feljebbről. De ezt én még akkor nem tudtam… Először egy erdészethez érkeztünk, a neve: "Skógræktarfélag Mosfellsbæjar Hamrahlíð". A tájékoztató tábla szerint karácsonyfákat telepítettek ide 1983-ban, de láthatólag nem termelték ki mindet, mert azóta egy nagyon szép, kellemes pihenőerdő lett belőle. Állítólag több, mint 40 hektár, nem kicsi, az biztos. Rögtön az első helyen, ahol gyakorlataink elvégzésre alkalmas területet találtunk, megálltunk "tornázni", ekkor már semmin nem csodálkoztam. Kezdés: a szokásos légző és nyújtógyakorlatok, majd párokat alkottunk: marionett bábuként kellett egymást mozgatni, beállítani, később pedig társunk karját kellett lelazítani, tenyerét átmasszírozni, vállát, karját átdörzsölni. Következőnek még mindig társas gyakorlat jött: a társunk vállát fogva kellett őt vakon, becsukott szemmel követni. Nem volt egyszerű, mert fűcsomók, hidacskák, domboldalacskák sűrűn utunkba álltak. Mikor túlestünk a vakságon, jött a "nézünk, de nem látunk"-rész: erdei labdázás képzeletbeli labdával: kört alkottunk, majd HOPP! - felkiáltással dobáltuk egymásnak a "labdát". Aki nem figyelt, amikor neki dobták a nemlétező a labdát, büntetésként 5 guggolást kapott. Én nem 😊. Lehet, ezért is tetszett ez a játék, ki fogom próbálni az osztályommal 😊Ezután folytattuk a… azt hittem, itt a vége, megyünk vissza, mert már eltelt az idő, és délután az iskola egy nagyobb buszos túrát szeretett nekünk lávaföldére. De nem, nem lefelé, hanem felfelé indultunk, most jött a hegyi túra! A Mosfells "hegyhez" méghozzá, a "csúcsának" neve Úlfarsfell, 297 méter mindössze. Ha ide sétálok az utcánk közepére, akkor könnyű. Mondjuk a mostani 35 fokos melegben nem annyira, de legalább lapos minden :-) Nekiindultunk hát hegynek fel! Ahogy a helyi útikönyvek írják, igaz is: lélegzetelállító ízelítőt kaphatunk Izland sivár szépségéből a "miniatűr" Úlfarsfell hegyen. Ez igaz is… pláne úgy, hogy liláskék csillagfürt szőnyeg borította az egész hegyet, csodálatos volt! Később már erősen ritkult a növényzet. Kaptatós, köves, sziklás, zord, ezeket a szavakat használnám az előttünk álló útra, mert az igai zordságot még eddig nem láttuk Izlandból, így már ez a kis gyérnövényzetű sziklás kaptató is zordnak tűnt. A hegy tetején egy kilátó van, sokan jönnek ide a helyiek közül is, ha kisebb kirándulásra vágynak. Kisgyerekes anyukákkal, ide felfutó mindenféle életkorú emberekkel találkoztunk ezen a keddi napon. A lefelé út lényegesen könnyebbnek bizonyult. A busz nagy nehezen előkerült, felszálltunk rá, majd egy másik kirándulós buszváltozatra 1,5 óra múlva visszaszálltunk, jött ugyanis a délutáni program, a lávatúra.