Edzés, életkerék, tánc és japán kalligráfia egy napban 😊

Lépésszám: 13983 Kilométer: 9,53

Eredetileg mára lett volna tervben a strandolás, de mivel a Blue Lagune, mint délutáni program szintén ezen a napon van, így a strandolás péntekre került. Jó lett volna a keddi délelőtti és délutáni hegymászást is két napra osztani, de nem baj, kibírtuk

A szállodába sétálva érkeztem, mint minden reggel. Mivel ez már a 4. nap, így az első szembeötlő dolgok után apróságokat is észrevettem, és most az minden reggel szorgalmasan tevékenykedő kukásokat, szállodákba friss, tiszta, mosott ágyneműt szállító munkásokat is figyeltem, fényképeztem. Nem gyorsultam így most sem fel, a sétaút 35 percéből sokkal több lett most is.

Mai napunk a BMN kurzuson: 9 óra körül kezdtük a délelőtti feladatokat. Szemerkélő esős időnk volt, de nem baj, azért csak menjünk a parkba! És tényleg, nagyon komolyan így is gondoltam. A szokásos nyújtásos, légzőgyakorlatos bemelegítést egy 5 perces tabata edzés követte. Már tudtam, mi ez: zene, figyelni a jelet, 20 másodperc intenzív, 10 másodperc pihi. Labdánk most nem volt, mi maradt más? Igen, a fogócska! 4 fogóember lett kijelölve, akik átöleléssel kapták el a szegény ártatlan, lassan mozgó magyart... Nem szólt senki Elenának, hogy kellett volna VÁR is, ahová be lehet bújni?! 😊Nem szólt, és én sem 😊- így aztán ez azon ritka feladatok közé tartozott az öl(el)ős fogó, aminek a végét vártam, de azt nagyon.

A következő feladat viszont nagyon tetszett, igaz, néha csaltam 😊: két sorba álltunk egymással szemben, olyan Addjkirálykatonát - távolságban. Már-már azt hittem, ilyet játszunk. De itt megvolt a párod, aki veled szemben állt, így más játék keveredett ki belőle: 1. séta a társig, 2. séta a társig, de mintha kötélen sétálnál, 3. séta a társig, de ez most olyan kötélséta, ahol közben leguggolásokkal tarkítod a lépéseid, 4. séta a társig négykézláb menve, 5. séta a társig vakon, tyúklépésben. Szóval így teltek a napjaink a parkban.

A szabadtéri foglalkozás végén csoportos feladatot kaptunk:

- 3 embernek kellett 1 társát 15 métert elvinni, többféle módon,

- 5 főnek kellett őt vinni, cél a kreatív megoldás – nagyon jó képek születtek. Nem engem vittek/vittünk, hanem egy kisebb súlyú társunkat. Nem tudom, Elena meddig gondolkodott ezen feladatokon, még az is elképzelhető, hogy legalább ennyi lett volna a tarsolyában, de innét viszont kicsit komolyabban esni kezdett az eső, így visszaindultunk a hotelbe. Közben megfigyelhettük, hogy a városi parkgondozók a sűrű eső ellenére is locsolják lajtoskocsiból a kandeláberekről függő virágokat! Szépek is voltak! Mármint a virágok. Egészségükre!

Az eső miatt a hotelben folytattuk a napot, természetesen egészséges reggelivel: főtt tojás (nem ettem, nem volt kolbász hozzá most sem, és sajt, kenyér sem 😊, joghurt helyett tejföl, Most túró is, magok, halchips (kihagytam), gyümölcs, répa, gazpacho -ez sajnos a múltkori maradéka volt, és más is rájött, milyen finom, így nem jutott. Boltban kerestem, nem találtam. Itthon sajnos kell ilyet készítenem, függő lettem. Ez van 😊

Wheel of life (élet kereke) feladat volt a következő: karrier, tanulás, étkezés, fizikai aktivitás, pihenés, kreativitás, öröm, család területek szerepeltek körben. Belülről indulva 1-10-ig kellett jelölni, hogy szerintem hogy állok most ezen témákkal. Rögtön látszott is, amit amúgy is tudtam, de most vizuálisan még jobban elém tárult: bizony a fizikai aktivitás, pihenés az én fekete foltjaim, vagyis az alacsony pontszámot kapott területeim. Ezekkel Izlandban nagyon jól álltam, állok: napi 8-9 óra egybefüggő alvás minimum, fizikai aktivitás pedig az egekben… Kérdés, hogy otthon majd hogyan tudom felhozni magam… a biciklim leporolása volt az ötletem, a jó alvásért pedig pl. majd szólni fogok a napnak, hogy ne süssön nyáron olyan nagyon, és jobbakat alhassak. A társaimmal együtt elárultuk egymásnak, kinek mi a javítandó területe, majd mindenki elmondta, sőt, Elena mindenkivel meg is ígértette, hogy a lehető leggyorsabban ("TODAY or MONDAY" 😊 ) elkezdi a változtatást.

Na most jött a fogócskánál is rosszabb: tánc! Spanyol csoporttársunk June belelendült a tánctanításba, én pedig…néztem, hol lesz a váram, ahová ki tudok szökni. Még ketten velem tartottak. A WC-t neveztük ki várnak, jó kis vár volt, otthonosan éreztük magunkat benne, és hallgattuk a zenét, mert azzal nem volt semmi baj 😊

Ezt követte a Shodo, japanese calligraphy (művészi kézírás gyakorlása), mint relaxációs feladat. Sajnos csak sima ecsetet, temperát kaptunk, és sima A/4-es fénymásoló papírt, ezekre nem lehetett szépen írni. De becsülettel megcsináltuk, és még élveztük is. A cél, hogy megismerjük az elmélyedt munka örömét az alkotásban, nem ismeretlen a számomra. A kalligráfiát szeretem, nem mondom, hogy tudom, de szeretem, és gyakorlom is (néha…. lehetne az én ígéretem az, hogy többet irkálok, van egy csomó cuccom hozzá). Pl. úgy, hogy kevesebbet alszom? A shodo-ra visszatérve: nem csak egyszerűen festegettük a kandzsikat, hanem jobb és balkézzel kellett rajzolni, majd szabad festés volt a feladat. A japán kalligráfiát kb. 22-23 éve ténylegesen próbáltam már Japánban, autentikus eszközökkel méghozzá. Jó élmény volt már maga az a tény is, hogy felidéződtek bennem ezen régi pillanatok.