7. napunk

Az utolsó képzőcég által szervezett program: 12 órás buszos utazás a Sound Coast-ra, vagyis déli parti kirándulás. Csodálatosan szép napsütéses időt fogtunk ki, éljen!

Megállópontok:

- Skogafoss vízesés

- Reynisfjara - fekete homokos tengerpart

- Vík (turistás megálló boltokkal, étteremmel, WC-vel)

- Dyrhólaey

- Solheimajökull gleccser

- Seljalandsfoss vízesés

És most részletesen:

· állomás: Skogafoss vízesés szivárvánnyal

A legnagyobb izlandi vízeséshez érkeztünk, itt el is lehetett volna tölteni az egész napot is akár. Életem legszebb szivárványát láttam itt, és nem az égen, hanem a vízeséstől pár méterre. Rólam nem készült szivárványos kép, utólag bánom is. A napsütéses időnek köszönhettük ezt a csodát. Hogy mitől jön létre pontosan, nem tudom. Ha megfelelő szögben állsz a kamera elé, a szivárvány pont a fejed fölött van, mintha egy kapu alatt, méghozzá egy szivárványos boldogságkapu előtt állnál! Nem filter, hanem a valóság mindez! Közben én végig a birkákat is figyeltem a magasban, olyan messzire, magasra felkapaszkodtak, hogy pici, mozgó pontokat láttunk csak. Nem estek le addig, míg ott voltunk 😊A vízesésről is ejtenék pár szót, ha már a legnagyobb Izlandon: paraméterek teintetében 15 méter széles és 62 méter magas. Többen közülünk 450 lépcsőn át felkapaszkodtak a vízesés tetejére. Mi általában kihagytuk a lépcsős kilátókat, az idő ugyanis mindig rövid volt. Na jó, azért sokszor lusták is voltunk. Tudom, tudom, kihagytunk sok szép látványt, de amúgy is sok szépet kihagytunk, ez a sziget annyira csodálatos, olyan sok látnivalója van, hogy alapból 20-30 kéthetes nyaralás kevés lenne hozzá, hogy alaposan bejárjuk, megismerjük. Még a Skogafoss vízesésről annyit, hogy nevét a vele azonos nevű gleccserfolyóról kapta. Vizét két gleccser táplálja: az Eyjafjallajökull és a Mirdasjökull. Az Eyjafjallajökull jégmezeje alatti, 2010-es tavaszi vulkánkitörés volt a felelőse az egyik legnagyobb európai légi közlekedési káosznak, több millió utast érintő járattörlésekre került sor. A járattörlések nagyon is indokoltak voltak a katasztrófák elkerülése érdekében: ugyanis a vulkáni hamu kis üvegszerű szemcséket tartalmaz, amely kárt tehet a repülők hajtóművében.

· Reynisfjara fekete homokos tengerpartja és Vík

Két helyen is kiszálltunk a buszból Izland legszebbnek és legveszélyesebbnek tartott partszakaszán. Szerencsére nem volt lezárva a part, lámpajelzések mutatják, be lehet-e sétálni, ugyanis ez a hely igen veszélyes a váltakozó nagy hullámok miatt. Vize nagyon hideg, mire kimentenének a nagy hullámok közül, már halott vagy. Több tényleges haláleset is történt itt, az óvatlan turistákat elragadták a hirtelen jött nagy hullámok. Kár lenne, ha végleg lezárnák, mert a látvány páratlan: például a három vízben álló nagy szikla a legenda szerint gonosz trollok megkövesedett maradványa. A parton látható bazaltorgona sípok és a tengerparti sziklák a legenda szerint szintén megkövesedett trollok. A fekete homok mi más lenne, mint vulkáni eredetű homok!? Visszaszálltunk a buszba, és Vík felé vettük az irányt, itt egy turisták számára kialakított nagyobb pihenőhelyen álltunk meg. Mi inkább kinn sétáltunk kicsit, és megebédeltünk a tengerparton. Mi csak szendvicset, de akinek kedve, pénze, étvágya volt, gyorséttermeket is választhatott. McDonals' nincs, de erről írtam már 😊 A WC-t azért mi is igénybe vettük. Vík amúgy egy kis tengerparti település alig 2ezer lakossal, lovaglási és rengeteg túralehetőséggel. Lehet, legközelebb ide eljutok, majd itt is megnézem a Láva Show-t, mert a kettő izlandi lehetőség közül itt van a másik. Ha addig lesz még Vík. Ugyanis a település közvetlenül a Mýrdalsjökull gleccser lefolyásánál fekszik, ami pedig a Katla vulkán felett van! Pont rajta…. Jó kis cucc, mintha időzített bombán csücsülne az ember…. A Katla ugyanis működő vulkán, és mivel legutóbb 1918-ban tört ki, vagyis igen régen, így aztán bármikor foghatja magát, és indulhat. Vele pedig indulhat a felette lévő gleccser megolvadt vize, vagyis itt nem az olvadt láva folyása a veszélyes, hanem a víz, ami pontosan Vík felé indulna…. 400-700 m vastag jégrétegről van szó… Ma augusztus 2. van, több, mint egy hete érkeztünk haza. Naponta figyelem a híradásokat, a Katla készülődik ugyanis... a helyiekről tehát elmondható, hogy veszélyesen szeretnek élni. A falu kis piros tornyos, domb tetején álló temploma az egyetlen olyan épület, ami túlélhet egy ilyen áradást. Ha hinni lehet a leírásoknak, a helyiek emiatt rendszeresen gyakorolják, hogy "a kitörés leghalványabb jele esetén", hogyan kell eljutni leggyorsabban a templomba. Ezek szerint már most a templomban szorong a 2000 Vík-i lakos, vagy nekik nem érte el a "halvány jel" kategóriát az, ami miatt én már kirándulni sem mernék arra menni. Ha még egyszer ide Katla-békeidőben visszajutunk, a templomot is megnézzük.

És amit nem láttunk itt:

https://www.youtube.com/watch?v=VQ8hrrG9tcI Ez egy link. Ez egy olyan link, amely egy Meduza nevű, 3 tagú olasz elektronikus zenei formáció (magyarul három olasz DJ) egyik produkciójára visz. Divatos szokás szerint ezek az együttesek, vagy magányos DJ-k elmennek a világ szép részeire, és ott egy-egy "Session"-t készítenek. Ülésnek semmiképpen nem fordítanám, inkább előadásnak, kiteszik a kis DJ pultjukat valahová, és indulhat a zene mix. Nos, a linken épp Izlandban vannak Meduzáék, egy repülőroncs előtt. Nagyon régen ismertem ezt a video-t, szerettem, hallgattam, néha néztem is, Izlandhoz semmiképp nem kötöttem valamiért. Mikor a buszon az izlandi idegenvezető, a fekete homokos tengerpart felé megemlítette, hogy van itt egy lezuhant gép, mely különösen népszerű nemcsak a turisták, hanem zenészek, énekesek, előadók körében is, beugrott, hogy én ezt már valahol láttam… hallottam… igen, Medúzáék! Sajnos itt és most nem láttam a gépet, mert kicsit messzebb volt a kiszállási pontunktól. Új terv kovácsolódott bennem: vissza kell még jönnünk Izlandra, látni kell a gépet! Utána néztem: senki nem halt meg rajra/vele és benne: ez a DC3-as amerikai gép valószínűleg tankolással kapcsolatos hiba miatt hajtott végre készszerleszállást a fekete homokos parton még 1973-ban. Azóta itt van, és egyre inkább roncsolódik. Egy szép képeslapot vettem a géproncsról, és kiderült, egyik barátunk a tavasszal járt is itt a nagyfiával, mutatta a képeket… hát jó, nekem ide vissza kell jönnöm.

· Dyrholaey – part és puffinok otthona

Ide általában nem térnek le a klasszikus déli parti buszos kirándulások, pedig csak 10 percnyi buszútra van Víktől. Spanyol vezetőnk, Maria viszont ragaszkodott hozz, hogy itt is megálljunk, ugyanis itt a tenger látványa igazán fantasztikus… és: puffinokat, magyarul lundákat láthattunk nagyon közelről! Itt fészkelnek a parton, és ha nem is a lábunknál sétálnak, de közel vannak, egy sima, nem túl drága mobillal is szerencsés esetben szép képeket tudunk róluk készíteni (10-ból lesz egy elfogadható :-) . Nagyon aranyosak! Ne együk már meg őket, alig van rajtuk hús. Állítólag tervezik, hogy hamarosan betiltják a vadászatukat. Mondjuk most, költési időszakban eleve nem lehet őket lőni (vagy hálóval fogják őket? bele sem merek gondolni…).

· Solheimajökull gleccser

Félórás buszozás után megérkeztünk a gleccserhez.

Tudnunk érdemes, hogy Izland 11%-a gleccser és csak 1,3%-a erdő.

A mi mai gleccserünk 2 vulkán, a Katla és az Eyjafjallajökul tűzhányók között található, és a nagyobb Mýrdalsjökull gleccser része. A parkolóból gyalog 10 perc alatt lehet elsétálni a kilátóig, itt tárul szemünk elé a hatalmas jégnyelv, vagyis a gleccser, az olvadó vize által kialakított lagúna, és a lagúna vizében úszkáló leszakadt jégdarabok csodálatos látványa. Találkoztunk turistákkal, akik épp gleccsertúrára indultak. A vastag anorák mellett a cipő volt lényeges: szegecses jégenjáró alkalmatosságot adtak a túraszervezők mindenkinek. Sajnos nem fényképeztem le, pedig érdekes lett volna.

És mi jött, mielőtt még visszaszálltunk a buszba? A magyar lángos egy magyar lángosostól! Nem volt itt más, csak ez a kis büfékocsi, és a természet, reméljük, megél a 2 hónapja nyitott kis magyar vállakozás. Finom volt a lángos tényleg, de ez csak otthon derült ki, mert vacsorának vásároltuk. A buszvezető mérgesen nézett ránk, mikor a pizzásdobozba csomagolt szerzeményünkkel beszállni készültünk a buszba. Azt hitte, ott szándékozunk megenni. Nem volt elég, hogy megígértük, hogy nem teszünk ilyet, hozott egy szemetes zacskót, de szerencsére nem kidobnunk kellett a vacsoránkat, hanem csak belecsomagolni, hogy ne terjengjen az illata a buszban. Mi nem éreztük különösebben szagosnak, de be kell látni, hogy egy magyar, fokhagymához szokott orr nem azonos egy nem magyar, fokhagymához nem szokott orrhoz. Így a vacsoránk stílusosan egy szemeteszsákban érkezett a vacsoraasztalra. Egy lángost ketten ettünk, a másik árából pedig vásároltunk egy Prosesso-t hozzá a helyi "Vínbúðin"-ban. Izlandon ugyanis az alkoholos italokat szigorúan csak a szeszesitalt áruló boltokban lehet kapni, mint nálunk a dohánytermékeket a nemzeti dohányboltokban. Nyitvatartásuk korlátozott, 18 év alatti személy nem léphet ide be. A Vínbúðin-ok tehát az izlandi nemzeti italboltok 😊 . Ez a Prosecco-s lángosos vacsoránk volt a legünnepibb étkezésünk Izlandon. Nem hiányoztak az éttermek az életünkből. Így is nagyon hálásak vagyunk, hogy eljuthattunk ide!

5. Seljalandsfoss vízesés

Izland legismertebb vízesése a maga 60 méterével nem a legmagasabb, ugyanis mindössze 2 méterrel "alacsonyabb", mint a délelőtti Skogafoss vízesés volt. Azért különleges, mert a nedves sziklákon lehetőség nyílik mögé besétálni! Egy kis barlang található mögötte, itt érdemes pár percre megállni, és élvezni a látványt. Vizes vagy, vizes voltál, és vizes leszel utána is, egy jó esőkabát nem árt, de egy jó, vízálló cipő sem. Nekünk nem volt egyik sem, ennek ellenére nem bántuk, hogy kipróbáltuk a ruhában zuhanyozást.

Volt 2 óránk a buszban megszáradni, mert ez volt az utolsó állomása a mai tartalmas kirándulásnak.