Nálatok laknak-e állatok?
Kutyák-macskák: ahová megyek, mindenütt ők vannak a fókuszban, ha agár kutya jön velem szemben, mindent eldobok, és fényképezek. Az utcai, szabadon mászkáló macskák szemmel láthatóan jóltápláltak, soknak nyakörve is van, így ők a közelben laknak valahol, és feltételezem, hogy legálisan vannak szabadlábon. Kutya csak gazdával együtt került az utamba. Egy nagyon szép fekete afgán agarat láttunk utolsó előtti este a város egyik népszerű, sokak által látogatott terén. Szóba elegyedtünk a gazdával, egy idős izlandi, reykjavíki nénivel, aki nagyon jól beszél angolul, és természetesen a téma a kutya volt. Sajnos a mi agaraink már nem élnek, ezért is nagyon örülök, ha agarakkal találkozom, de ez a találkozás azért is volt különleges, mert először életemben sírva fakadtam ott, az izlandi utcán a kutyát simogatva… nagyon erős élmények és érzelmek szakadtak fel belőlem. A néni kedvesen vígasztalt, én pedig nagyon szégyelltem magam, hogy így alakult.
Mi a helyzet a haszonállatokkal?
Az országban a tenyésztett állatok kizárólag a birka, az izlandi ló, szarvasmarha, és pont. A birka viszont helyet mászik, szinte a kecskét meghazudtoló módon láttunk sziklás hegyhátra messze, magasra felkapaszkodott birkát. Húsuk mellett gyapjuk is értékes, lépten-nyomon pulóvereket, sálat, sapkát, takarót áruló üzletbe botolhatunk az országban. Az alapanyag természetesen, ha hinni lehet az eladóknak, itteni birkák gyapja. Mi hittünk, így egy kockás (na jó, négyzetrácsos) takarót és egy lundás pulóvert fogadtunk örökbe. Nem ingyen természetesen, hanem jó drágán. Lovak: az izlandi ló a sziget egyetlen lófajtája, nincsenek vakcinálva, mert nincs betegség, amely ellen oltani kellene őket. Úgy érik el mindezt, hogy lovat az országba behozni tilos, illetve ha kivisznek az országból egyet, akkor az már nem térhet vissza ide soha.
Vadállatok a szigeten: bundás, vagyis emlős bundás állat csak a sarki róka volt eredetileg, később behozták az előbb felsorolt haszonállatokat és potyautasként rágcsálókat, sőt, az amerikai nyércet is behozták. A nyércet egyébként prémjéért tenyésztik is számos színváltozatban. Nem tudom, hogy konkrétan Izlandon vannak-e ilyen farmok, de Dániában biztosan. Nem értem, hogy a magukat ennyire felvilágosultnak tartó országok ezt a kegyetlen tevékenységet hogy engedhetik meg maguknak?!
Vadállatok 2.: lunda és bálna, bálna és lunda: a kurzus után még 2 napot maradtunk, itt fért bele még két szervezett hajóút: egyik egy Reykjavík partjaihoz nagyon közel eső kis szigethez vezetett, itt egy nagyobb lundakolónia él. Nem kötött ki kis hajó, csak motorjait leállítva megállt a sziget közelében. Kaptunk távcsövet (nálunk a faluban kukkernek hívtuk 😊 ), így közelről nézhettük, ahogy tollászkodnak, lépegetnek, vízivadászatra indulnak a kis lundák, sőt láttuk a parti lyukakba vájt fészkeiket is. Előző nap néhánnyal a szárazföldön is találkoztunk, és csak mobillal tudtam fényképezni, de ezek a képek is egész tűrhetően sikerültek. A hajós társaság honlapjáról a kirándulásunk alatt készült profibb képeket le lehetett tölteni, higgyük el, hogy pont a mi kirándulásunk alatt készültek, és egyébként meg teljesen mindegy is 😊A lunda angolul PUFFIN, szerintem ez egy jobb szó, mint a lunda, jobban illik rájuk, aranyosak, nem tányérba valók, még akkor sem, ha az év csak bizonyos szakában vadászhatók. Megértem, ha a vikingek ették, mert nem volt mást, de mi válasszuk inkább… szóval ne puffint 😊
Bálnák: egy nagyobb hajóval indultunk kb. másfél órával később bálnalesre. Az út 3 órás volt. A kikötőtől kb. 20 km-t távolodtunk el. Aki kért, beöltözhetett a társaság által biztosított anorákokba, én nem kértem, nem is volt rá szükség. A hajó legfelső pontján álltam, ahová már nem értek a hullámok. Innét lehetett látni …a saját kis kolóniájuktól nagyon erősen eltávolodott, ügyesen vadászó kis lundákat 😊 és leginkább a hullámzó tengert… amikor a személyzet távcsőről észrevette a bálnát, rögtön mondta, merre nézzünk, és akkor odanéztünk. A hajó motorját sűrűn leállították, de ha bálnát láttak, a hajó motorja máris indult, fordult a bálna irányába. Leginkább a fújást észlelhettünk, és ugyanott a hátukból lehetett látni még valamit. Később, amikor megszokta az ember lányának a szeme a látványt, már magunktól is észrevettük a ritka alkalmat, amikor fújást és hátat láthattunk, egyszer egy farokúszót is "kifogtam". Aki többet szeretne látni, az inkább a kisebb motorcsónakos túrákra fizessen be, drágább, de biztosabb bálnatalálkozást garantálnak itt. A hajók itt 12 személyesek csak, tényleg kell az anorák, az ügyes és bevállalós vezető pedig jobban és biztosabban meg tudja a bálnákat közelíteni, utánuk tud menni, stb. De egyben szerintem ez veszélyes is, mert mi van, ha ezek a nagy és szép állaltok a hajónk alá kerülnek? Borulás. Nem szokott ilyen lenni, de én fürdőkádnyi vízhez vagyok szokva…. Kicsit más szemmel nézem már a bálnalest: hagyni kell szerintem őket békén élni. Nem vadászni indultunk, de mégis üldözésnek éltem meg a hajón a bálnák után eredő kíváncsi turistákat, köztük magamat is.