Izlandi ételek, ételek Izlandon

Izlandi ételek:

Az izlandi pár nap alatt nem véletlen választottam konyhával rendelkező szállást: itt főztünk magunkra, szendvicseket ettünk a kirándulásokon, és mindössze egyszer vettem a boltban sushit, mert nagyon megkívántam. Egyszer lángost is találtunk: ha már úgy hozta az élet, hogy egy magyar büfébe botlottunk a Solheimajökull gleccsernél: a nagy semmi közepében állt ez a kis kocsi! A tulajdonos kedvesen fogadott, megtudtuk, hogy 2 hónapja van itt, és kezd az üzlet fellendülni. 2100 koronába került itt egy lángos, ami itt nagyon olcsónak számít, mai áron 5500 Ft. A klasszikus sajtos-tejfölös olyan, mint az itthoni, ezt választottam, nem a nutellásat :-)

A Bonus és a Kronan nevű bolthálózatokat nagyon ajánlom az idelátogatóknak. A választék széles, az árak kb. olyanok, mint itthon, vagyis azt a számot látod, amit itthon, csak izlandi koronában. Szorozd be hát gyorsan 2,65-tel… de értek meglepetések is: a szénsavas ásványvíz, ami nélkül nem élhetek, kb. ugyanannyiba kerül, mint itthon.

A kurzuson háromszor közös egészséges reggeliben, illetve inkább egy kései reggeliben, korai ebédben (brunch) volt részünk: gyümölcsök, hozzá tejföl (nem joghurt), túró, különféle magok, szárított hal, földimogyorópor, gazpacho (dobozos) volt a kínálatban, ki mennyit és mit akart ezekből.

Szendvics, gyros, döner, pizza minden utcasarkon kapható. Nem kóstoltam meg, nagyon drágák voltak, majd itthon

Utánaolvastam, és a 0. napi előadáson hallhattuk is, hogy bizony a nemzeti ételek sora itt nem nekem, a sok-sok éve vegetáriánusnak készülnek, még egy nemzeti süteményük sincs, de tovább megyek: az erősen húsevő, de azok közül is a válogatós húsevők szintén nemigazán találnak maguknak finom falatot. Miért? Disznó, marha, csirke-kacsa-liba nincs az ételek között, a birka viszont igen. De hogy ne örüljön az, akinek a birka megfelel: a birka izmos része nem a combja, hanem a nyelve, a fogínye, majd szintén tányérra kerül a heréje, vére. Jó étvágyat annak, aki szereti! De kell hozzá még azért némi anyagi hozzájárulás is: főtt-sült birkafejet 3850 izlandi koronáért láttam (több, mint 10 ezer Ft). Egyik magyar csoporttársam, tanárkollégám, Richárd mindent megkóstolt, ami csak izlandi lehet, az ő képeit és leírását fogom majd ide feltenni, hogy lássátok, egy igazi jógyomrú, nem finnyás magyar mit meg nem eszik Cápa, bálna is nemzeti étel: akinek bejön, annak már a kóstolás csak anyagi kérdés. Turistáknak egyébként lépten-nyomon kínálnak izlandi menüsort, ára 12.000-13.000 izlandi korona (31.000-37.000 Ft). Itt a 6-8 fogás között szerepel a lundahús is (angolul puffin a neve - bohókás fejű kismadár, nagyon szép, az év bizonyos szakaszában lehet csak vadászni. Picike, kicsit nagyobb, mint a galamb, biztos nem sok hús van rajta). Mi lehet a hátterében annak, hogy az eredeti izlandi ételek ilyen extrémek? Találgatni tudok csak. Nagyon szegények voltak, és mindent megettek, amihez hozzájutottak. Mi magyarok is megesszük a disznó minden részét, és a hurkába, disznósajtba kerülnek a belsőségek. A disznó a csontját levesnek főzzük, a végén pedig a kutya megkapja, és még örül is. Viszont a sonkát húsvétra eltesszük, sózzuk, füstöljük, stb. Lehet, hogy a birkacombot viszont eladták? Sajnos izlandival az egy hét alatt nem beszéltem, hiszen a képzők is külföldiek voltak. Ennek még egyszer utánajárok.

Íme Richárd leírása az általa megkóstolt izlandi ételekről:

"Bárányleves: kicsit más volt mint a múltkori. Ebbe hagyma helyett káposzta volt és ízre inkább a frankfurti levesre hasonlított mint a gulyásra. Ez is nagyon ízlett és laktató volt. 2. fogás a fermentált/rohasztott cápa volt. A pincér amikor kihozta, kerestem az ételt. Megtaláltam: az izlandi zászló alatt 4 kockacukornál kisebb hús volt az. Bekaptam az elsőt: elég intenzív illata volt. Miután elrágtam teljesen az orromba éreztem valami furcsa nyomást, gyorsan a hozzá kapott feles pohárból kortyoltam. Így megszűnt a nyomás, de jött egy nem jó íz. Jöhetett a következő cápa adag. A hatás ugyan az de kevésbé intenzíven. Mire a 4 cápát is megettem és a feles is elfogyott kevésbé tűnt rossznak az étel. Nem laktató, nem finom, kipróbálva! Azért hogy éhen ne halljak, a találkozó pontra menet megkóstoltam a híres izlandi hot-dogot is. Amerikai típusú (vöröshagyma, szárított hagyma, kechup, mustár, valamilyen édesebb szósz) a különlegessége a bárányvirsli. Nekem bejött, tényleg finom volt."